Mindenszentek Ünnepén a megdicsőült lelkeket ünnepeljük, minden év november 1-jén. Halottak Napján pedig imádkozunk minden elhunytért, akik már nem lehetnek velünk. A hazai keresztény kultúrkör fontos ünnepe ez, még akkor is, ha valaki nem tartja magát vallásosnak, nem jár Istentiszteletre, vagy nem csatlakozott felekezethez.
A családok jórésze megemlékezik elhunyt szeretteiről, közös vacsorát rendeznek és személyesen látogatnak el ebben az időszakban az elhunyt síremlékéhez.
Különösen nehéz ez az időszak mindazoknak, akik akut gyászfolyamattal küzdenek, akik magányosak, egyedül maradtak szerettük elvesztésével. Éppen az említettekre gondolva érdemes társadalmilag felelősséget vállalnunk azokért, akik egyedül emlékeznek meg szeretteikről.
Az Ünnep időszakában fordítsunk különös, értő figyelmet környezetünkre! Ha tudjuk, hogy valaki egyedül van lakókörnyezetünkben, családja távol él, hívjuk meg egy közös ebédre, vacsorára. Kérdezzük meg tőle hogyan érzi magát, kopogjunk be hozzá, vagy segítsünk neki eljutni szerette emlékhelyéig.
Engedjük családtagjainkat beszélni a régmúlt történéseiről, az elhunytakról, hiányukat mindannyian szabadon fejezhessük ki! A gyerekeket is kérdezzük meg hogyan vannak, akár vegyük elő a fényképalbumot és nosztalgiázzunk közösen. Így lehetőségük nyílik felmérni mi zajlik a másikban, milyen érzései vannak, hol tart a gyászfolyamatban.
A tárgyi emlékek segíthetnek, ahogyan a gyertyagyújtás méltóságossá és széppé teszi az emlékezést. Az elveszített személy személyes dolgai közül néhány rá emlékeztet minket, érdemes a közös imádsággal együtt magasztosabbá tenni a pillanatot. Gondolkozzunk el saját magunkon is! Milyen emlékek köthetők halottainkhoz, mit éreztünk iránta életében és mit érzünk most, mikor gondolunk rá?
A gyermekek is gyászolnak, ne zárjuk el őket rituáléktól! A közös temetői séta, a kérdések megválaszolása, a gyertyagyújtás, az imádság, mint szertartás személyiségformáló hatású, ők is gyászolnak, megélik a veszteséget, de megfelelő magyarázatok mellett és a család biztonságában segít nekik a feldolgozási folyamatban.
A normatív gyászfolyamat körülbelül 1 éven belül lezajlik. Ezen túl tartós gyászról beszélünk és sokkal nagyobb a mentális zavarok megjelenési kockázata. A gyász tünetei hasonlóak a melankóliához, lehet nyomottság, fásultság, érzelem nélküliség, szorongás, félelem, szomorúság és sajnálatosan fizikai tünetekben, életminőség romlásban egyaránt jelentkezhet.
Keressenek fel gyásztanácsadót, pszichológust vagy pszichiátert, amennyiben segítségre van szükségük!
A Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége 24 órában várja hívásukat a 116-123 hívószámon!




